2011. október 29., szombat

Keleti gondolatok


Lustaság és létforgatag

Mi a törekvés? Az értelmes tevékenységből származó örömteli késztetés. Ahhoz, hogy a világon mindent ami jó, ezzel az örömmel tegyünk, el kell hárítani az útjából minden akadályt, elsősorban a lustaságot. Mert aki lusta, az inkább a semmittevésben, az alvásban leli örömét és nem törődik a létforgataggal, mint a szenvedések lakóhelyével.

(…)

Az állatok egymás viselkedéséből általában jól tudják, hogy mit él át a másik, mire készül. Az emberi lény ennél sokkal bonyolultabb. Egy bizonyos határig követhető, ám gyakran megtévesztő a viselkedése. Van, aki kezdetben igen jó színben tűnik fel, aztán kiderül róla, hogy utálatos. De megtörténik az is, hogy valaki eleinte szörnyű ellenszenves, később viszont jószívűnek, megbízhatónak bizonyul.

A változásról

Általános jelenség, hogy azok az emberek, akik kis falukban, vagy valahol a nagyvárosoktól távol élnek, vonzóbb, mozgalmasabb életre vágynak egy nagyobb városban, vagy nagyobb országban. Azok pedig akik nagyvárosokban élnek, gyakran szeretnének csendes, vidéki helyen lakni. A vágyak különbözőek, s lényegük a változás. A szenvedés a vágyak változásából ered. A szenvedés valójában: változások szenvedése.

Magunkba szállni

Tapasztalható, hogy hajlamosak vagyunk magunkat önelégülten szemlélni. Általában elnézőnek, engedékenynek látjuk magunkat, és amikor valamilyen kellemetlenség ér bennünket, mindig készek vagyunk érte másokat, a sorsot, a rossz szellemeket, vagy éppen Istent okolni. Érdemes olykor magunkba szállni, ahogy Buddha ajánlja. Attól egy kicsit megrémül az ember.

Megelégedettség, boldogság

Ha az ember egyszerűen él, akkor elégednek kell lennie. Az egyszerűség rendkívül fontos a boldogsághoz. Létfontosságú, hogy teljesüljön néhány vágyunk, és hogy elégedettek legyünk azzal, amink van.
Legyen éppen elég élelmünk legyen ruhánk, legyen tető a fejünk fölött, amely megvéd az elemektől. Végül igen nagy boldogság származik abból is, hogy az egyszerűségből adódóan elkerüljük a szellemi konfúziót és elmélyülhetünk segítőkészségünk kimüvelésében.

Az élet, – érték

Próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy az élet önmagában is óriási érték, s nem szabad elvesztegetnünk egyetlen pillanatát sem.
Nem a lényegre figyelni, hanem pazarolni az élet kincseit, majdnem olyan, mint mérget bevenni, miközben tisztában vagyunk a hatásával.
Nem helyénvaló, hogy az emberek komolyan elkeserednek, amikor valami anyagi veszteség éri őket, de a legcsekélyebb szomorúságot sem érzik, amikor életük valódi értékei vesznek el…

Változás és változtatás

Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben. Minden, amit teszünk, hatással lesz valamíre és vaiakíre.

Önvizsgálat és jellemfejlődés

Ebben az örökké változó világban van két fontos dolog, amit mindig érdemes szem előtt tartanunk. Az egyik az önvizsgálat. Mindenkor, minden helyzetben felül kell vizsgálnunk a viselkedésünket, állandóan ellenőriznünk kell magunkat, hogy vajon helyesen, megfelelően cselekszünk-e. Mielőtt másokra mutogatunk, figyeljünk magunkra. A másik fontos dolog az, hogy mindig készen kell állnunk a hibáink beismerésére és kijavítására.

Áldozatvállalás, félelemcsökkenés

Amikor félsz, gondold azt, hogy mások is félnek. Sőt, vedd magadra az ő félelmüket is. Még ha a szenvedésed fokozódik is azáltal, hogy a terheidet növelted, meglátod, a félelmed mégis csökkenni fog.

Nemes célkitűzés és megvalósítás

Minden nemes szándék megvalósítása elkerülhetetlenül akadályokba ütközik. Mielőtt az akadályok leküzdéséhez látnánk, igen fontos még egyszer alaposan ellenőriznünk a célkitűzés és indíttatás helyességét. Őszintén, tisztességesen és minden részletet illetően indokoltan kell cselekednünk. Úgy, hogy az másoknak és önmagunknak is a legjobb legyen. A cél kitűzése után szilárdan el kell határoznunk, hogy mindvégig következetesen törekszünk az elérésére. Hogy ha végül a cél elérhetetlennek mutatkozik, akkor se tehessünk magunknak szemrehányást.

Amikor meghalunk

Amikor meghalunk, semmit sem viszünk magunkkal. Csak életünk tetteinek gyümölcseit és szellemi minőségünket.

Anyai szeretet

Az élet nyugalmának, békéjének megteremtéséhez az első útmutatást csaknem mindannyian az édesanyánktól kapjuk.
A szeretet szüksége már az emberi élet kezdeteinél megjelenik bennünk, és fejlődésünk legkorábbi pillanataitól fogva az anyai gondoskodásra vagyunk utalva.
Nagyon fontos, hogy az anya kifejezze irántunk a szeretetét. Ez az első útmutatás.
Ha a gyerekek nem kapnak megfelelő szeretetet, később majd nehezen tudnak másokat szeretni.

Háromféle lustaság

A lustaság szellemi fejlődésünk bilincse.
Három típusa jelent komoly veszélyt: Az első a tétlenség lustasága, amely a dolgok halogatásához vezet. A második a kishitűség lustasága, amely kétséget táplál bennünk a képességeinket illetően. A harmadik pedig a ragaszkodás lustasága, amely nem enged elszakadni minket rossz szokásainktól, negatívumainktól.

Az együttérzés gyakorlása

Bárkivel találkozom, megpróbálok úgy viselkedni vele, mintha régi barátom lenne. Igazi boldogságot érzek, amikor megtaláljuk az ehhez illő hangot. Ez tulajdonképpen nem más, mint az együttérzés gyakorlása.

A valódi együttérzésről

A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyőződésből ered. Ezért az igazán együttérző viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségből kifejlődik bennünk a másokért érzett felelősség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaik leküzdéseben.

A türelem gyakorlás

A türelem gyakorlásával nem pusztán a helyes, objektív megismerés birtokába jut az ember, hanem jó közérzetet is teremt magának. Ez a mindennapi életben nélkülözhetetlen. A türelem gyakorlásával válik lehetségessé a lelki nyugalmunk fenntartása, és a türelem gyakorlása teremti meg azokat a körülményeket is, amelyek között örömteli életet tudunk élni.

Erőszakosság nélkül

Kívülről nehezen ítélhető meg, hogy erőszak mozgat-e valamely cselekedetet, vagy más motiváció. Ugyanis negatív motiváció esetén is látszódhat egy cselekedet szelídnek, finomnak, pedig az azt irányító érzés mélyén erőszak rejlik.
De fordítva, durva tettek és szavak mögött is lehet őszinte szándék, pozitív motiváció, amely nem erőszakos.
Bármiképp nyilvánul is meg, az erőszakosság romboló erő, az erőszakmentesség építő.

Tisztességes eszközökkel

Akár magányosan álló palotában, akár városok ember sűrűjében élünk, ugyanazokért az alapvető emberi célokért dolgozunk és küzdünk.
Közben azonban nem vesszük észre, mennyire fontos, hogy e célok eléréséért tisztességes eszközökkel harcoljunk. Az eszközt, a módszert mindig úgy kell megválasztani, hogy lehetőleg ne romboljunk vele.

A türelem fejlesztése

A türelem fejlesztéséhez kell valaki, aki szándékosan idegesít bennünket. Az ilyen ember ad jó lehetőséget a türelem valódi gyakorlására. Úgy teszi próbára belső erőnket, szilárdságunkat, ahogy még a guruk se tudják. A türelem gyakorlása megvéd bennünket a sértések fájdalmától.

A legnagyobb megpróbáltatás

Sokkal építőbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan. Élni a lehetőséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk ez a legnagyobb megpróbáltatás.

Harag, vagy jóság?

Fizikailag fejlett emberi lények vagyunk, de szellemileg fejletlenek, befejezetlenek. Az ember fizikai formája adott, a szellem képességeit ki kell fejleszteni, hogy ne tévedjünk ítéleteinkben. Senki nem garantálja szellemi kvalitásainkat: Mi magunk vagyunk felelősek értük. A garancia pedig önfegyelmünk, önismeretünk és az a felismerés, hogy a harag hátra; a jóság előre visz.

Törődni másokkal

Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk.
Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságára leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?

Leszokni a sértő viselkedésről

Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük, és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.

A mosoly forrása

Fontosak a barátok – ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok – ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése