2011. november 17., csütörtök

Csokonai Vitéz Mihály: A szamár és a szarva

A niderlandi zenebonának alkalmatosságával - mellyben magam is hadi szolgálatot tettem - akadt egy kis könyvecske a kezembe, mellynek szerzője, amint a homlokírás mutatta, volt 1790-ik esztendőben Van Kooper tudós kapucinus barát. - Ezt én itthonlétemben a belga nyelv kedvéért anyai nyelvemre lefordítottam. Vedd kedvesen tőllem, Nemes Nemzetem, és ha benne valami botránkozót találsz: tudd meg, hogy itt nem a magyar hadi tiszt, hanem a szamár, vagyis kapucinus beszél, - akinek szavait, amennyire nyelvünk engedte, híven általtettem.

Mese, melly a Lessing francia fordításában (Fables de Mr. Lessing, Traduites en française, et mis en Vers par Tourneur, advocat, à la Haye 1787 in 12°) olvastatik, és amellyből van véve a kritikusok vélekedése szerint a niderlandi kapucinus szamara.


Szóról szóra:

Hosszú panegirust tartott a szabadságrul egy elszabadúlt szamár, s bosszankodva beszélte el a mezei szarvasnak a szolgaság kínjait és az ő urának tirannizmusát. Örűlt az állatszerető szarvas, hogy az édes szabadság mellett így buzog a szamár is.

Végre érkezett a hideg ősz, megszűkült az eledel a mezőben. Ordított a szamár, s ő kegyetlen urának istállóját és marok szénácskáját óhajtotta. Átkozta a szabadságot, mellyért egy kicsit szenyvedni kellett, visszafutott a rabotára. Mit mondhatott ennek láttára a nemes lelkű szarvas? Csak azt, amit mondott: Nem is szamárnak való a szabadság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése