2013. február 2., szombat

Sajó Sándor: Magyar háromság


Légy ember, – Isten képmása,
Öleld magadhoz az eget;
E földből égig szárnyalásra
Egyéb se kell, csak szeretet;
Szeresd az embert, - földi sorsban
Édes testvérül nézzed őt,
Emeld, ki lent fetreng a porban
És vigasztald a szenvedőt.

Légy férfi, – sors vihara ellen
Magad magadnak menedék:
Önérzet, erkölcs, tiszta jellem,
Jó szív és nem hajló derék;
Légy tettre bátor, bár az élet
Száz csellel jár is körüled, –
Van éles kardod s büszke vérted:
Az igazság, s becsület.

Légy magyar! Bús fajodnak élni
Sorsodnak legszebb része, hidd;
Hitvány az ember, rongy a férfi,
Kit ez az érzés nem hevít;
Idegenségek vak bolondja
Száz szennyes árban elmerül, –
Hűs szív csak hazáját dobolja
Halálig rendületlenül.

E földön mint magyar háromság
E hármas eszmény lengedez,
A nagy világ s egy bús kis ország
Meghitt ölelkezés ez;
Magasságoknak zengetője
Mint hármas hangú égi kar –
Isten parancsa szól belőle:
Légy ember, férfi – s légy magyar!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése