2017. február 24., péntek

Berzsenyi Dániel: Osztályrészem


Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben

    Izzada orcám.
Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe

    A heves ifjút!
Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin

    Tíburi forrás;
Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Bíztató földem; szeretett szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől

    Kérjek-e többet?
Vessen a végzet valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel

    Nézek az égre!
Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány lesz

    Gyönge dalodra.
Essem a Grönland örökös havára,
Essem a fonó szerecsenhomokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,

    Itt hüves ernyőd.


Az Osztályrészem című elégikus ódájában a megelégedéssel viaskodik (1799 körül) – osztályrészem, ami nekem jutott. Témája: a révbe jutás, az érettség és nyugalom elérésének kora. Verselése: szapphói strófa.
A vers a személyesség megjelenítésével és az egyes szám első személy használatával a romantika felé hajlik. A klasszikus kereteket nagy erővel feszíti szét Berzsenyi és a Horatiustól kölcsönzött, sajátos módon értelmezett képek. Az emberi életutat egy veszélyes tengeri hajózással azonosítja, középúton. Az élet viharain szerencsésen túljutott “heves ifjú” élete fordulópontjához érkezett: felnőtté vált. A biztonság jóleső érzése mögött ott rejlik az ifjúságtól való búcsúzás fájdalma, ráeszmélés az idő visszafordíthatatlanságára. A “boldog megelégedés” illúziójába ringatja magát. Mindez szembesítésben történik: pozitív és negatív értékek összehasonlításában. Pozitív értékek az antik városok, dolgok (Tarentum, Larissza). Belső hang azt mondja, hogy kérjen még. A 3-4. versszakban az elégedetlenség fogalmazódik meg. Úgy látszik, hogy lejjebb adná. (Antik világgal szemben ez csak egy porfészek). 6. szakasz: egyre kevesebbel beérné.

Szerkezete:
1. 1-2. versszak: a révbe jutás feletti öröm kifejezése (a kikötés és hajózás képei). 2. 3-5. versszak: osztályrésze a megelégedettség (oka: anyagi jólét, szeretet, szabadság). 3. 6-7. versszak: Cammogna múzsa megnyugtató jelenléte az igazi boldogság feltétele, hangjában mégis időnként ott bujkál a hiányérzet, a meg-nem-elégedettség.

A cím jelentése: „ami az életből jutott nekem".
Horatiusi képpel indul a vers: hajó—az ember élete (1-2. versszak). A 3-5. versszakokban önmeggyőző hang, boldog megelégedés, beletörődés, végül a 6-7. versszakban a költő bevallja, hogy nem teljesen boldog, egyetlen vigasza a költészet. Minta: Horatius Litinius Murenához című verse; szapphói strófaszerkezet.
 A vers nem költői, hanem egyéni sorsról szól, fő mondanivaló: felnőtté válás, ifjúságtól való búcsú rezignált fájdalma. A megnyugvás illúziójába ringatja magát (mint a Horácban). Ábrázolás eszköze: szembeállítás - elégedetlenséget sugall. Sztoikus nyugalommal fogadja el sorsát, a művészet az egyetlen, ami tartalmassá teheti a létet. Értékszerkezet: anyagi biztonság, szabadság, hajlék; ennél több neki nem kell, idő- értékszembesítő vers.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése